robotika

Eltérő alakú, méretű, szilárdságú tárgyak megfogása nem egyszerű feladat, az emberszabásúakon kívül csak néhány állat képes ilyesmire.
Ennek megfelelően robotok esetében sem könnyű a probléma megoldása.

Egy új elgondolást kezdtek el megvalósítani a Cornell Egyetemen az iRobottal együttműködésben, mely kávézaccot használ. No nem jóslásra, hanem a robotkar belsejének kialakítására, hiszen a kar vége egy gumilabda lett, amibe olyan anyagot töltöttek a fejlesztők, mely folyik, mint a homok, de a levegőt a részecskék közül kiszívva már stabilan tartja magát. Erre a célra egyelőre a kávézacc a legideálisabb.

Az eredményül kapott robot, ahogy a videón is látszik mindenféle tárgyal boldogul, sőt még írni is képes. A módszer hátránya a lassúsága, mely a szükséges gyorsításokból is érzékelhető, illetve a módszer valószínűleg nem képes túl pontosan pozíciónálni a tárgyat letevéskor.

Forrás: robots.net

Az október végi hülyerobot-versenyről az index készített egy videót, amit itt lehet megnézni.

További beszámolók a rendezvényről a Kitchen Budapest oldalán találhatók.

Úgy látszik nem csak a barkácsolóknak tetszett meg az új eszköz, amit robotépítők használhatnak. A LEGO-nál is úgy gondolták, hogy elég szoftvert adni a robotjukhoz, a távirányító hardvert, mármint a telefont, egyre többen meg fogják venni maguktól is.

A nyílt forrású program innen tölthető le, a kép bal oldalán látható kétdimenziós vonalkód épp a kívánt helyre visz.

Sajnos videót még nem találtam, de a leírás alapján ehhez a saját fejlesztésű távirányítóhoz hasonlóan működik a LEGO programja is.

Forrás: robots.net

Joe Romano a WillowGarage-nél töltötte a nyarat, és a PR2 érintésérzekelőire alapozva készített egy modult, melynek segítségével a robot képes biztosan, de összeroppantás nélkül megfogni és megtartani tárgyakat. Az eljárás érzékeli azt is, ha vízszintes felülethez érkezik a kar, és így a markolt tárgy letehető. Hasonlóan, ha valaki el akarja venni a tárgyat a robottól, akkor a karok engednek. Ezen kívül, ha valaminek mozgás közben nekiütközik a kar, akkor megáll, hogy ne okozzon kárt a felhasználóban.

Az alábbi videón mindez látható, a videó teljes végignézésével a fenti cím is értelmet nyer.

Ha egy játéknál bonyolultabb robotot szeretnénk készíteni, akkor ahhoz többnyire szükség van egy irányító számítógépre. A netbook-ok megjelenésével a helyzet egyszerűbbé vált, mivel kisebb, de a korábbi laptopok teljesítményét meghaladó erejű irányító egységet lehetett a robotokra szerelni, ezáltal kisebb tömegre, így kisebb, olcsóbb motorokra lett szükség. Íme egy dicséretes eredmény.

Az okostelefonok árcsökkenésével, az Android OS megjelenésével újabb szintet lehet átlépni. Egy ilyen telefonnal - mely egyúttal Bluetooth-képes is - és egy Bluetooth-os Arduino-val felszerelt robottal a távvezérlés egyszerűen megoldható. A telefont a robotra illesztve és a beépített kamerát kihasználva pedig a robot teljesen autonómmá válhat. Telefonos távirányításra és robotra illesztett, bár még nem teljesen autonóm robotra is lehet példát találni a cellbots oldalán.

Az alábbi videó egy távirányításos locsolót mutat be:

Ez az újabb alkalmazási mód pedig egy robotalkalmazás "killer application"-je lehet:

Az utóbbi TRRSTAN névre hallgató robot, mely itt rendelhető meg 48 dollárért, jó alap lehet egy autonóm, akadálykikerülő, térképépítő robot programozásához.