Bár a vízen járás már emberek számára is megoldott, azért még nem tekinthető általános megoldásnak a problémára. Ahogy Sümegi András írja az IPM júniusi számában, ahhoz, hogy egy átlagos emberi testet a felületi feszültség a vízfelszínen tartson, egy nagyjából 3 kilométer átmérőjű korongra lenne szükség.
Robotok esetében nagyobb a mozgástér, hiszen a felépítés jobban befolyásolható, mint az embernél. Ennek megfelelően már számtalan sikeres kísérlet létezik, többek között a CMU egyetem Nanorobotics Lab-jáé, mely a molnárpoloskát utánozza.
A csoport másik eredménye kevésbé hasonlít élőlényre, inkább egy vicces Lego készletnek tűnik, viszont egész jól kormányozható.
Az persze kérdéses, hogy miért is jó egy ilyen robot. A jelenség modellezésén túlmenően a szerzők szerint kis energiabefektetéssel olyan helyekre is eljuthat, melyekre egyéb megoldások nem.
