A méltán híres Rodney Brooks rövid önéletrajza a Flesh and machines, mely viszonylag könnyed, olvasmányos módon meséli el az ausztráliai gyerekévektől az MIT-s robotikai kutatóintézet igazgatásáig vezető utat.
Természetesen külön fejezet foglalkozik a subsumption architektúra bemutatásával és általában a reaktív, környezeti modellt nem építő robotok kifejlesztésével és sikereivel.
A szerző egyúttal ismertet olyan problémákat is, mint például a gépi és az emberi látás közötti alapvető különbség, melyeknek részletei fölött a felszínes szemlélő könnyen átsiklik, ugyanakkor rendkívül nehézzé teszik a megoldást.
Bepillanthatunk abba is, hogy a leginkább a Roomba nevű robotporszívóról ismert iRobot előtt Brooks és csapata milyen piacra szánt robotokkal foglalkozott, és ebből miként nőtt ki a mai világcég.
Végezetül kapunk egy kis jövőbe tekintést is, no nem Kurzweil-i módon, aki évtizedekre előre jósol meg fantasztikus változásokat, Brooks pragmatikusan egy nagyjából tíz éves időtávra néz előre. Ez a könyv megjelenési dátumának (2003) megfelelően nemsokára lejár. Lehet, hogy át kellene lapoznom ezt a részt?
A könyv a robotikával foglalkozók számára mindenképpen érdekes. Talán egyetlen hátránya - amit más olvasói kritikák is megemlítenek -, hogy a szerző eléggé öntelt, néha már arrogáns stílusban jeleníti meg a saját szerepét a tudományban.
Zárásként íme egy videó Genghisről a könyvben leírt új típusú robotok első példányáról.
